Quinoa, a szuperélelmiszer. Amikor már a könyökünkön jön ki a rizsköret meg a zabkása, vagy amikor fájdalmas sóhajjal szembesülünk azzal, hogy szinte minden ételünk valamilyen módon tartalmaz búzát, egyúttal valahogy nem tudunk nem az egyre több gluténérzékeny embertársunkra gondolni – akkor jól jön egy egészséges alternatíva.
Quinoa, a szuperélelmiszer.
Amikor már a könyökünkön jön ki a rizsköret meg a zabkása, vagy amikor fájdalmas sóhajjal szembesülünk azzal, hogy szinte minden ételünk valamilyen módon tartalmaz búzát, egyúttal valahogy nem tudunk nem az egyre több gluténérzékeny embertársunkra gondolni – akkor jól jön egy egészséges alternatíva. Hallgass megérzéseidre: az étrended quinoáért kiált!
Kezdjük ott, hogy ha a quinoa a 8-9 ezer évvel ezelőtt inkáknak is megfelelt mint az egyik fő táplálékforrás, olyannyira, hogy szent ételként tartották számon, és a „Gabona anyjaként” emlegették – nos, akkor minden bizonnyal a 21. században is megállja helyét. Kalandos a növény története, ugyanis az 1500-as években az amerikai kontinens hódítói nemcsak az inka birodalmat tüntették el a Föld színéről, de vele együtt a quinoát is – illetve csak majdnem. Néhány élelmes bennszülöttek azonban a quinoát magasabb, a spanyolok által már nem ellenőrzött területekre vitték, és itt termesztették tovább. Annyira jól sikerült a dolog titokban tartása, hogy az 1970-es évekig szinte senki nem tudott a növény létezéséről, amikor egy bolíviai születésű filozófus javasolta a tanítványainak és követőinek, hogy ezzel a növénnyel táplálkozzanak. Az 1980-as években kezdték meg újra a termesztését Coloradóban.
Amúgy a becenév, amelyet az inkák aggattak a quinoára, némileg félrevezető, ugyanis nem gabonaféléről van szó: a quinoa valójában egy libatopfélékhez tartozó növény magja. Színe az egészen világostól terjedhet a vörösesbarnáig, ez utóbbi egy kicsit több időt vesz igénybe, amíg megfő. Tele van fehérjékkel, tartalmazza az összes aminosavat, és különösen gazdag lizinben, mely elősegíti az egész test szöveteinek egészséges növekedését. (Egyébként éppen e tulajdonságai miatt ajánlják előszeretettel a dietetikusok a quinoát a vegetáriánusoknak, vegánoknak!) Emellett rengeteg fontos vitamint tartalmaz: B-vitaminokat (B1, B2, B3), C-, E-vitamint és ß–karotint. Az ásványi anyagok közül különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, vasban, káliumban, illetve foszforban, és cinket is tartalmaz. Lassan lebomló szénhidrátforrás, sok rosttal, ezért cukorbetegek, székrekedéssel küzdők, fogyókúrázók, kismamák és idősek számára is javasolható. Lúgosító hatással is bír, zsírtartalma pedig nagyobb a gabonafélééknél, főként telítetlen zsírsavakból tevődik össze. És ami manapság az egyik legfontosabb tulajdonsága: gluténmentes, így lisztérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják!
Egyetlen „hátrányára” is fontos felhívnunk a figyelmet: aki hajlamos a vesekőre, csak mértékkel fogyassza a quinoát, mivel az oxalátot tartalmaz (az oxálsav kalciumsója a vesekő leggyakoribb alkotója; vízben ugyanis nem oldódik).
Többféleképpen is elkészíthetjük, de bármilyen receptnek is álljunk neki, elsőként mindig alaposan mossuk meg: tegyük egy szűrőbe, és addig öblítjük hideg vízzel, amíg a külsejét borító csúszós, úgynevezett szaponin le nem jön róla teljesen. Meg is kóstolhatjuk közben: ha még mindig keserű, mossuk tovább. A quinoát fogyaszthatjuk reggelire tejben megfőzve kásaként, ebédre sós vízben megfőzve, majd salátába keverve, de készíthetünk belőle pudingot is. Sütésnél is nagy segítség: liszt formájában gluténmentes édességekhez használható. A popcornhoz hasonlóan ki is lehet pattogtatni, a „pop-quinoa” például nagyon népszerű csemege a perui gyerekek között.
Forrás: antalvali.com, nosalty.hu, www.life.hu
Eredeti link:
